MM6. MORZSA

Hát sziasztok!

Ezzel a résszel épp most végeztem, gondoltam ideális is lesz egyrészt morzsának, másrészt tudatni veletek, hogy élek és virulok és próbálok haladni ezzel az írásnak nevezett tevékenységgel!

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki szavazott, nagyon jól esett látni, hogy ennyien igényt tartanak erre az irományra (35 abba ne merd hagyni!), még ha ilyen ritkán is sikerült előhozakodni az új részekkel. Sajnos azonban ez úgy tűnik állandó marad...:( Elnézéseteket kérem, de az írás mellett nekem is van életem, és így, mikor van egy is szabadidőm (S tanúsíthatja, hogy eszembe jut! "ajjj...írni kéne") nem biztos, hogy erre fordítom. De elég is a kifogásokból, folytatom a 6. fejezetet amíg még nem alszom el, hogy még esetleg karácsony előtt feltehessem...:D

καληνύχτα! good night! buonanotte! jó éjt!

***

   Robin Hoodéknak igazuk volt; az Enchanted Forest abban a pillanatban megváltozott, amint Hook magához vette a megmaradt tündérport. Egy hatalmas földrengés rázta meg a kastélyt, odakintről pedig egy óriási mennydörgés hallatszott fel. Emma az ajtófélfába kapaszkodva próbálta megtartani az egyensúlyát, miközben a kalóz védtelenül állt a terem közepén. A hirtelen támadt vihar azonnal belekezdett Regina egykori otthonának lerombolásába, az ablakok betörésével kezdve.

   - Killian! – próbálta túlharsogni a fülsüketítő zajt.

   A férfi odarohant mellé.

   - Ki kell jutnunk innen! – kiáltotta. – Gyere! – s kampóját a könyökhajlatába akasztva elhúzta menedékéből.

   Nyaktörő sebességgel száguldottak le a lépcsőn, több lépcsőfokot véve egyszerre, de mégis úgy tűnt, túl lassan haladnak. Nem fogják időben megcsinálni. Ez a gondolat motoszkált Emma agyában futás közben. Ha ki is jutnak a kastélyból, soha nem fogják elérni a Jolly Rogers-t időben. Mindannyiuk vesztét okozták az átkozott tündérporral!

   Valósággal kirobbantak az épületből, mikor a lány lassított léptein.

   - Killian! – ordított a férfi után. Hook sürgető pillantás kíséretében fordult vissza. – Nem fogunk visszaérni!

   - Hát, ha egy helyben állunk, akkor tényleg nem. – vágott vissza Killian. Még egy perce sem álltak odakint, s már bőrig áztak mind a ketten.

   - Két napba telt, mire ideértünk! Hogy akarsz pár perc alatt visszaérni? Netán teleportálással?

   - Nem is rossz ötlet, Swan. – szólt elismerően a másik, Emma azonban nem értette, mégis hogy akarja ezt kivitelezni. – Itt az ideje bevetni a varázserődet, ó nagy megmentő!

   - Mondtam már, hogy abban sem vagyok biztos, hogy van egyáltalán bármiféle erőm!

   - Egy próbát megér, ha már úgyis meghalunk, nem gondolod? – vigyorodott el a kalóz, ám ebben a helyzetben korántsem volt alkalmas idő a viccelődésre. Kételkedő kifejezéssel nézte Hookot, mikor a férfi feje fölött egy villám pont a mögötte lévő fába csapódott. Megállíthatatlanul zuhant feléjük, mire Emma gyorsan elrántotta Killiant az útból, s így mindketten a földre borultak. – Csináld, Swan!

   - Oké! – ordította a lány a földön fekve és szorosan lehunyta a szemeit. Fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie, mire kellene gondolnia, vagy éreznie. Ő nem volt alkalmas az efféle szarságokra. Varázslat? Nem az ő asztala. Amit viszont biztosan tudott magáról és Killianről is, hogy mindketten túlélők voltak. Egyszóval képtelenség, hogy itt érjen véget az életük! Mikor már olyan közel voltak a célhoz.

   Kétségbeesetten koncentrált arra a helyre, ahová menniük kellett. A hajóra!

   - Gyerünk már...! – suttogta összeszorított fogai között.

   Amiről egyikük sem tudott, hogy nem messze tőlük, gondos takarásban (habár egy darabjaira hulló világban már minden annak számított) valaki figyelte a két földön fekvő idiótát. A Megmentőt, aki hiábavalóan próbált mágiát használni a halál küszöbén és az alatta heverő, mihaszna kalózt. A terve részét képezte azonban ennek a kettőnek az életben maradása is, szóval nem hagyhatta őket meghalni.

   Emma Swan, te butuska lány! Hagyd a varázslást olyanra, aki ért is hozzá. – mosolyodott el magában, majd egy laza csuklómozdulattal eltüntette őket az Enchanted Forest megfelelő részébe. És tett pontot terve ezen részének végére.

***