MM7 MORZSA

Már nagyon idegesített az a boldog karácsonyt felirat, mindig bűntudatom lett hogy azóta nem sikerült befejeznem ezt a hülye fejezetet...ami még azóta is áll, de gondoltam ideszórok egy szó szerint kis morzsát belőle...a fejezet többi része június...vége felé várható :) hátha akkor már időm is lesz végre!! Kitartást!!

   Emma a hajó szélénél állt lehunyt szemmel, mert az összemosódott tájtól olyan érzése volt, mintha forogna. És az sem sokat segített, hogy épp a semmiben lebegtek egy fából készült hajóval.

   A francba! Mindjárt hányni fog...

   Kihajolt a korláton, de a szemét továbbra is lehunyva tartotta, és öklendezni kezdett.

   Halványan érzékelte, hogy valaki odament hozzá.

   - Ezt nem hiszem el! - hallotta meg az anyja dühös hangját.

   - Hát én sem... - és fejét az hűvöskés fához nyomta, hátha ettől helyreáll az állapota.

   - Te terhes vagy!

   - Igen, ez a hülye út... - aztán elértek Mary Margaret szavai a tudatába. Döbbenten fordult hátra. - HOGY MICSODA???

   - Ne is próbáld letagadni, tudom, hogy terhes vagy! - nézett rá összeszűkült szemmel a másik nő.

   - Mégis honnan a fenéből veszed, hogy...

   - Esküszöm, hogy megölöm azt a semmirekellő kalózt!! - mondta Snow teljesen kikelve magából.

   - Kalózt? - kérdezett vissza a lány zavartan. - Hook. - mutatott kábán a férfi felé. Tágra nyílt a szeme, mikor rájött, mire gondolhat az anyja; Hook és ő távol voltak két napig... és most rosszul van. Mi a...

   Némán ácsorgott, miközben Mary Margaret tovább szidta Killiant és vérszomjas tervezgetésbe kezdett, hogyan fog végezni vele.

   - Elég! - szólt rá Emma, mielőtt tényleg ment volna megölni Hookot, habár lehet még szívességet is tett volna vele Emmának. - Mary Margaret, nem vagyok terhes! Hiszen még le se feküdtünk! - bizonygatta a lány, mire a nő szemöldöke felszökött a homloka tetejére.

   - Mi az, hogy még??? - kérdezte sipító hangon.